„Ez gyakori nála?”
„Gyakran többet beszél álmában, mint ébren.”
„Gyere Keiko inkább mennyünk ki. Kikísérlek.”
„Kuwabara nagyon ostoba. Tudta, hogy nem érdemled meg, de mégis megmentett.”
„Jobb, ha most magárahadjuk.”
„Ő már nem jelent veszélyt a számunkra.”
„Koenma végig tudta, hogy ki áll a háttérben.”
„Botan. Életben vagy?”
„Genkai mester, ez a lány segítségre szorul.”
„Segítségnyújtáskor nincs idő gondolkodni.”
„Hidd el! Nem minden ember olyan gonosz, mint azok.”
„Nem tudom…nem tudom, mit csináljak.”
„Azt kell tenned, amit helyesnek látsz.”
„Uramesi tudom mit vársz tőlünk, teljesítem a kérésed. Még ha az életembe is kerül megölöm ezt a rohadékot.”
„Találkozzunk az alvilágban srácok.”
„Na igen. Ez az igazi A osztály.”
„Magammal viszlek az alvilágba.”
„Kurama. Mikor sikerült visszaszerezned a démon róka erődet?”
„Nem szereztem vissza az erőmet, csak a külsőmet. Félek, hogy az egykori erőmből alig egy leheletnyit sikerült átvinnem ebbe a testbe.”
„Igaza van.”
„Egy mazokuval állunk szemben.”
„Megáll az eszem. Már szárnyakat is tudsz növeszteni?”
„Nem. Ez egy repülő növény, és ezek a levelei. Minden rendben lesz.”
„Hiei, hol vagyunk egyátalán?”
„A lefejezettek hegye. Tökéletes helyszín lesz a leszámoláshoz.”
„Mondj, amit akarsz, úgyis harcolni fogok ellened.”
„Most meghalsz halandó.”
„Nem beszéltem meg találkozót senkivel, addig beszéljetek, amíg tart a türelmem.”
„Jomit mondtál?”
„Enyje Kurama! Mi történt veled? Általában nem ilyen könnyű a közeledbe férkőzni. Talán ennyire felkavartak a hírek? Engem meg Mukoro követe keresett fel.”
„Egy régi barát?”
„Nem tagadom a múltamat, hiszen azzal önmagamat tagadnám, de meg akarom védeni azokat, akiket szeretek, és meg is védem.”
„Ez az én igazi hatalmam, nem a róka.”
„Csodaszépek. Az emberek világából valóak, ahol te is éltél?”
„Igen.”
„Kurama, orvoshoz kéne menned.”
„Touyának igaza van, rettenetesen nézel ki.”
„Nem fiúk. Kérlek, hagyattok itt. Semmi bajom.”
„De mindjárt meghalsz.”
„Nem érdekel. Látni akarom ezt a harcot. Mindent csak utána.”
„Ez meg mi a fene volt?”
„Elvágta a világot.”
„Azt hittem, hogy csak szóbeszéd, de látom, hogy Mukoro tényleg képes rá.”
„Nincs az az anyag, ami képes lenne ellenállni neki. Mukoro a jobb kezével minden létező dolgot el tud vágni.”
„A cumis jelentkezik.”
„Elnézést kérek, de most muszáj visszavonulnom.”
„Nem adhatom vissza, szükségem van rá. Jót akarok tenni.”
„Aj te féleszű. Mióta sz emberek világában időztél, szinte teljesen emberré változtál. Nem ismerek rád.”
„Állj! Hová mész?”
„Ne haragudj, de engem pillanatnyilag nem kaphatsz el.”
„Kurama. Minden rendben van?”
„Ah! Mozogni azért mér tudok.”
„Az lehet. Viszont ilyen sérülésekkel nem tudsz harcolni, úgyhogy most már csak hárman maradtunk!”
„Nem is volt olyan régen, Hiei ugyanúgy bánt volna el Fehértigrissel, mint most Kéksárkany, de Hiei már tudja, mit tett Kéksárkány és elítéli ezért. Hiei nagy zavarban van az érzései miatt, és elhihetitek, még sohasem éreztem Hiei körül ennyi energiát, mint most, ebben a pillanatban.”
„Akartál még mondani valamit?”
„Hiei, mi ez a vigyor az arcodon, de letörlöm én mindjárt ezt a vigyort.”
„Nagyon-nagy baj van. Most már nem tudja elkerülni a csapásokat.”
„Nem tudsz te semmit Kéksárkány. Nincs már erőd barátom.”
„Mikor vágta meg?”
„Én csak egyetlen vágást láttam, még a legelején.”
„És hányszor vágtad meg?”
„Tizenhatszor.”
„Én meg nem láttam mást, csak egy nagy csillogást.”
„Zavarban van. Megkedvelt titeket, és most nagyon szégyelli magát.”
„Szerintem az a baj, hogy nem tudjuk, mióta vagyunk itt a kísértetek és szellemek kastélyában.”
„Aggódom Yusuke miatt. Meg kell őt mentenünk valahogyan.”
„Add ide a rovarsípot.”
„Kelj fel!!!”
„Igérd, meg, hogy megeszed Keiko Yukimura szívét, ha megígéred megtisztítom a lelked a Csodák világában, és szellemmé változtatlak.”
„Most éppen annyi elektromos áramot vezetek beléd, amennyitől még nem halsz meg. Üvölts!”
„Azt hiszem ez lesz az utolsó küzdelmem.”
„Ennek az átkozottnak sokkal nagyobb szellemi ereje van, mint eddig.”
„Szerelmes vagyok…Azonnal meg kell mentenünk Yukinát!!!”
„Rózsaostor…. Lépj működésbe!”
|